"Egy alkalommal történt meg, hogy diákköri tevékenységből származó előadást beemeltünk a Stúdió repertoárjába. Egy harmadéves hallgató [Buzogány Béla] a társaival színre állított egy darabot, és kérte, hogy nézzük meg, mert szeretnék bemutatni. Belement a tanári kar, s elfogadta az egyetem hivatalos oktatói programja mellett. Két évig ment, Egérgondok volt a címe. Ez is nagyon sokszor vizionált előadás lett. [...] A darab egyébként arról szól, hogy vannak a fekete egerek és a fehér egerek. A fekete egerek összekeverednek a fehérekkel, és szürke egerek születnek. Ez egy ilyen játékos, gyermekeknek szóló bábelőadásszerűség volt. Nem volt művészileg valami eget rengető újítás, de hihetetlenül erős előadás volt 1988-ban, mert az asszimilációról beszélt, és ezért volt ennyi vizionálás, megtekintés újra és újra. Viták arról, hogy ezt meg ezt még húzzuk ki. De akármennyit húztunk, a szürke egér ott maradt. A színház igazából ellenőriz­hetetlen, ez a hihetetlen előnye. Az egész szocializmusban szinte az egyetlen fórum volt, ahol mégis lehetett beszélni tolvajnyelven mindenféle kérdésről, és az Egérgondok is ilyen volt."

Szereposztás: