A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem teatrológia szakán végeztem 2001-ben, s a következő egyetemi évtől a tanári kar tagja lettem. Végigjárva minden eddig elérhető fokozatot (hallgató, gyakornok, tanársegéd, adjunktus, docens, professzor), úgy gondolom, hogy ismerem az egyetemet, tanári karát, működését. Részt vettem az infrastrukturális fejlesztésekben, az akkreditációs folyamatok szinte mindenikében. Büszke vagyok arra, hogy ezen az egyetemen tanultam – és tanulok most is, folyamatosan.

 Egyetemünk  oktatási és működési szerkezete a multikulturalitás szellemében épült. Végső soron az egyetem legfőbb célja az, hogy kiváló szakembereket képezzen, minél jobb körülmények között. Hiszem, hogy az ehhez vezető út csak a hallgatóközpontú oktatás, a multikulturalitást  ténylegesen működtető egyetemi és kari autonómia és a kiszámítható, korrekt emberi kapcsolatok gondos őrzése  révén  járható.

Érdekes intézmény a Művészeti Egyetem. Ha a létszámokat nézzük, kiderül, hogy a világ egyik legkisebb egyeteme. Ha a művészeti, oktatási, kutatási tevékenységet vesszük számba, kiderül (ahogyan ez hivatalosan be is bizonyosodott), hogy az ország egyik leghatékonyabb felsőoktatási  intézménye. A legtöbbször tőlünk független, kedvezőtlen makrogazdasági hatások és a folyamatos intézményi létbizonytalanság ellenére jelenleg a legmagasabb szinten besorolt egyetemek közé tartozunk. Működik az önálló magyar és a román művészeti kar, jelenleg minden szakunk akkreditált.

Ebben a helyzetben minden korábbinál nagyobb összefogásra van szükségünk. Lényegi szolidaritásra. Jobban kell ügyelnünk, mint bármikor nehezen megszerzett értékeinkre, arra, hogy az a merész jövőkép, mely intézményünk életében megvalósult jelenné változott, továbbra is érvényesülni tudjon.
 
Dr. BALÁSI András egyetemi professzor,
rektorhelyettes