Tudományos Diákköri Konferencia: összegzés, következtetés
Április 22-én egy egésznapos programmal várta a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Tanárképző Intézete a pedagógia és művészetek iránt érdeklődőket. A Babes-Bolyai Tudományegyetem marosvásárhelyi Óvo-tanítóképző Karával közös szervezésben Művészetek a nevelésben címmel és témával Tudományos Diákköri Konferenciát tartottak.
A köszöntőben Dr. Bakk-Miklósi Kinga, a Tanárképző Intézet vezetője kérdéseket és felvetéseket fogalmazott meg a témát illetően. Külön hangsúlyozta a művészetekre való nevelés fontosságát és az ezzel járó pozitívumokat a diákok fejlődésére nézve.
Az előadók és résztvevők, köztük tanárok és tanárjelölt diákok, közösen keresték a megoldásokat egy jobb tanítási módozatra, egy művészeteket beengedő rendszerre.
Hogyan lehetne újra bevezetni az iskolákba a művészeteket? – tevődött fel a kérdés. Ezt megvalósítani nem könnyű egy olyan társadalomban, ahol alapból nincsenek megbecsülve a művészetek, mint tantárgyak, gyengének ítéltek. Közép-Kelet Európai kultúrában élünk, ahol nem egyértelmű még mindig a szabad vélemény-nyilvánítás.
Mégfontosabb kérdés, hogy a művészetek egyáltalán taníthatóak-e? Ha igen, akkor hogyan működik ez a gyakorlatban és ki az, aki ezt tudja tanítani?
Elsősorban a nevelőn, az oktatón múlik a művészetek taníthatósága, aki nyitott gondolkodásra és szabad alkotásra kellene intse a fiatalokat. Tudatosítania kell a diákokban, hogy többé nem az a jó tanuló, aki ül, hallgat, megfelel és egyettértően bólogat, hanem a folytonosan kérdő, szabad, önállóan gondolkodó.
Dr. Sorin Crişan a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem rektora nagyon fontosnak tartja a pedagógus nevelést, ami egyre jobban működik az egyetemen. Ennek jegyében felsorolta, hogy mi várható a nap folyamán: rengeteg téma akár egy információs puzzle, improvizációs gyakorlatok és egy workshop.
Dr. Oana Leahu, a Román Művészeti Kar dékánja személyes élményeivel is alátámasztotta a pedagógia fontosságát a fiatalok jövőjére nézve. „Itt az idő, hogy visszatérjen a művészet az oktatásba. Legyen az egyetemen az oktatás mélyebb, esztétikusabb, más. Nem szabad elfelednünk, hogy az iskolák a diákokért vannak” –fogalmazott.
Dr. Kós Anna a Magyar Művészeti Kar dékánja is saját tapasztalatai alapján emlékeztette a közönséget, hogy bizony a reáltantárgyak sokkal jobbra értékeltek és elfogadottabbak manapság, éppen ezért mindenki erre feketeti a hangsúlyt. Ez viszont nem feltétlen jó!
„Ez a világ megismerésének nem jó módja, a világ nem egy adathalmaz, ennek színe van, szagja és formája” –érvelt. „A világot az érzékszerveinken keresztül kell megismernünk, erre a megismerésre pedig a művészet a legalkalmasabb” –folytatta. Mindez főleg a kisgyerekek esetében nagyon fontos.
Töredékek a válaszokat kereső előadásokból – módszerek a művészeti nevelés működéséhez Egy tanárnak ki kell mutatnia érzelmeit, hogy a diákok is bátran tegyék ezt. A gyerekeket bátorítani kell a kérdezésre, de a hibázásra is. Mindenkiben van kreativitás, és ezt kell hagyni kibontakozni. A kreatív emberek újraértelmezik a próblémákat „Ha a munka élvezet, akkor az élet gyönyörű”. Nem szabad ragaszkodni a merev elképzelésekhez. A pedagógus elsősorban ajál és nem nyújt. A mese nagyon fontos, már a pocaklakó számára is. Hadd leljék örömüket a gyerekek a tevékenységekben, játékokban. Ne neveljük őket a sztereotípiák szerinti gondolkodásra. Művészeteket tanítani azt jelenti, nyitottságot fejleszteni. Több hangsúlyt kell fektetni a mozgásra, a táncra, hiszen a tánc maga a kezelési procedúra - segít a tanulásban, beilleszkedésben és önbizalom növelő ereje van. Zenetanulás fontossága már egész pici korban - új idegpályák képződése. Vizuális, esztétikai nevelés fontossága. Felejtsük el a csak jegybeni osztályozást. Célirányos fegyelem fontossága. Az előadásokat két órás workshop követte kisebb csoportokban, különböző termekben. A workshop keretén belül a tanárok és tanárjelölt diákok közösen, kommunikációt elősegítő gyakorlatokat végeztek. Hosszas, jó hangulatú kiértékelés zárta a közös munkát. A záró előadást egy Skóciából érkezett vendégtanár tartotta, Scott Johnston Színház a nevelésben címmel. Elmondása szerint a művészet a nevelésben alapvető és ez a művészetekre való nevelés megváltoztathatja az egész társadalmat. A színház segít hallhatóvá tenni a hangokat, bár hozzáteszi, ez nem egy rizikó-mentes folyamat, mégis arra int, hogy találjuk meg ennek megvalósulásának a módját. A színházi nevelésben a legfontosabb a közös munka. A közös munka által alakul ki a diákban a bizalom. Ehhez nagyon fontosnak tartja, hogy a tanítás ne egy monológ, hanem sokkal inkább egy dialógus legyen. „A művészet a nem akarom-ot megváltoztatja nem akarom, mert-re.” – zárta a gondolattal előadását. A színes programot végigkísérte a jó kedv és a kíváncsiság. Az együtt töltött 8 órát nem a fáradtság, hanem egy következő találkozó gondolata merítette ki. Fall Orsolya,
III. éves kommunikáció, multimédia hallgató,
III. éves tanárképzős diák