GYERKŐCÖK A MÉDIÁBAN, AVAGY MÉDIA A GYERKŐCÖKBEN - A MÉDIANEVELÉS FONTOSSÁGA
Az 1990-es évektől terjedő internet-lázz hatalmas teret hódított, és folyamatosan hódít világszerte. Mára már minden szakterület nélkülözhetetlen eszköze, valamint az állandó fejlődés biztosítéka. A leglátványosabb változás a média területén észlelhető, hiszen míg nagyszüleink a "világot" egy pár oldalas fekete-fehér újságból, recsegős rádióból, és jóesetben a televízió képernyőjéről ismerték meg, addíg mi, mai fiatalok, mindössze egy-két kattintásra vagyunk a Föld legmesszebb pontjától, és a világ minden eseményétől, problémájától.
Multimédia hallgatóként, felmerült a kérdés és vele párhuzamosan az aggodalom is, hogy milyen hatással van ez a mindent kitáró, mindent elérhetővé és megismerhetővé tevő, modern tömegkommunikációs eszköz egy gyerek fejlődésére, lelki egészségére, ismeretszerzésére, tanulási szokásaira, az énképe kialakulására. Ennek az aggodalmamnak köszönhetően döntöttem úgy, hogy a pedagógiai diploma megszerzésével segíteni fogok az ifjú közösségnek abban, hogy tudatos médiafogyasztókká és főleg internetfogyasztókká váljanak. Küldetésemnek érzem, hogy a tömegkommunikációt ne csak szakmaként gyakoroljam, hanem a szerzett ismereteim, és tapasztalataim tükrében a nebulókat annak helyes fogyasztására neveljem. Mivel egy fecske nem csinál tavaszt - tartja a mondás - már is három végzős pedagógus kollégával készülünk a gyerekek internetre való nevelésére.
Az általános pedagógiai elméletek elsajátítása után, végre gyakorlatba ültethettük elképzeléseinket. Ötödik, hatodik, és hetedik osztályos tanulókkal beszélgettünk, játszodtunk, és probáltunk ki tömegkommunikációs eszközöket, fogyasztói és termelői szempontokból egyaránt. A világ megismerésére éhező kis nebulók így, egy - egy órára újságírókká, rádiós/tévés műsorvezetőkké, szerkesztőkké, operatőrökké válhattak, kipróbálhatták kreativitásukat, írói/szerkesztői képességeiket, gyakorolhatták a kommunikáció non-verbális eszközeinek helyes használatát, aminek köszönhetően ráeszmélhettek a kommunikáció és a média manipulatív hatására. Világossá vált számukra, hogy nem lehet, nem kommunikálni, hogy bármit teszünk, annak kommunikációs üzenete van, és hogy ezek az üzenetek befolyásolják a tetteinket, kapcsolatainkat, és életünk minden eseményét.
A gyerekek nyitottan, hatalmas érdeklődéssel és mindvégig lelkesedéssel vártak bennünket, végtelenül élvezték az órai feladatokat, a közös munkát, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az órán tanusított aktív részvétel, az örömteli bekapcsolódás a játékokba, az állandó válaszolási készetésből magasba emelt kezek, és a minden órára elkészített házi feladatok. A csoportos feladatok bizonyultak a legérdekesebbnek számukra, mi pedig elcsodálkozva ismertük el kitűnő hozzáállásukat, jó magatartásukat, ötletes megoldásaikat, meglátásaikat, és a médiával szemben kifejtett kritikus meglátásaikat.
Meglepetésünkre, ezek a gyerekek, akikre már az első óra után úgy tekintettünk, mint a "mi kis gyerekeinkre", nem couch potato-féle médiafogyasztók, hanem egy kritikus szűrőn keresztül szemlélődő, a mai y-generáció jellemzőit meghazudtoló közösség. Ennek azért is örvendtünk felettébb, mert tények bizonyítása, és a meggyőzés helyett, a már kialakult "médiaképük" megerősítésével, a bennük levő kérdések megválaszolásával, homályos fogalmak tisztázásával és nagy örömükre, sok játszással tölthettük azokat a rövid órákat.
Az ismeretek "lediktálása", majd ismétlés és rögzítés céljául történő visszakérdezése helyett, kérdésekre építettük az információ átadást. A feltett kérdéseinkre adott válaszokkal, és egymás gondolatainak kiegészítésével vezettük rá a diákokat a hasznos ismeretekre. Majd miután megszülettek a helyes, és teljes információk, azokat azonnal gyakorlatba ültettük. Szintén örömmel nyugtáztam, hogy bár nem kértem, hogy jegyzeteljenek, mégis az utolsó órai ismétléskor az osztály emlékezett mindenre, ami a találkozásaink alkalmával elhangzott.
Összességében, sikerélményként éltük meg az első probálkozásokat, és ez motivál bennünket a folytatásra. Továbbá az a véleményem, hogy szükség van a szülőkkel való egyeztetésre, megbeszélésre, együttműködésre is, annak érdekében, hogy a gyerek felelősségteljes fogyasztóvá váljon. Hiszen hiába magyarázom órán az interneten leselkedő veszedelmeket, ha otthon tárt kapukat nyitnak előttük. A jövőbeli célok közt tehát, a fiatalok médianevelése mellett, a szülők "nevelése" is helyet foglal.
Gál Kriszta-Zsuzsa, multimédia szak III. év
